Uralni a politikai káoszt
A káoszteremtés és „új rend”
bevezetése, olyan politikai eljárás, vagy ha úgy tetszik hatalomtechnikai
gyakorlat, mely úgy működik, hogy a hatalom először megzavarja, felforgatja a „fennálló
rendet”, kimozdítja helyéből az értelmezési kereteket, azt amit addig a dolgok
állásáról tudtunk, megzavar és elbizonytalanít és ezzel kiszolgáltatottá tesz,
védtelenné a manipulációval szemben. A megszokott, leülepedett értelmezések és
jelentések, a politikai szcéna megalvadt struktúráinak felkavarása, az addig
megszokott elrendeződések, a ki, kivel és ki, ki ellenében foglal helyet a
palettán felrúgása célzatos káoszt teremt. Arra való, hogy aztán valakik hirtelen
új (szimbolikus) rendet teremthessenek, hogy szakadást hozzanak létre, olyan
cezúrát, mely lehetetlenné teszi a megelőző elrendeződésekhez való
visszatérést. Közben persze az uralkodók hatalmukat is megerősítik, olyan
jelentésfelhőt hoznak létre, amelyben csak ők igazodnak el, megszűnik fölöttük
mindenféle társadalmi-, politikai-, sőt magának a józan észnek, a kontrollja is.
Az ilyen helyzetekben a hatalom egy pillanatig, azért mutatja meg
sebezhetőségét, vagy legalábbis nyitottságát, hogy a másik pillanatban éppen
megváltozhatatlanságát mutathassa fel. Manipulációs technikák segítik az ilyen
eljárást, olyankor lehetnek sikeresek, amikor a kommunikációs csatornák és a
megszólalók fölött teljes ellenőrzést gyakorol a hatalom. Egyébként kockázatos,
hiszen, ha lelepleződik legitimitást, hitelességet rombol, kudarcot eredményez.
Úgy látom, hogy a legutóbb a
médiákban elkövetett politikai megnyilatkozások, nálunk és velünk kapcsolatban Magyarországon,
ilyen jelentésfelhőt, káoszt igyekeznek teremteni, hogy aztán a kampányba való belelendülés
előtt „új rendet” jelentsenek be a hatalom képviselői, (az establishment), új felállást, mely mögé nem lehet visszamenni. A
politikai kommunikációs mutatvány célja, hogy az eddig „más csapatban játszó” Tőkést
a szövetség listájának élén újból elfogadtassák, ha úgy tetszik
rehabilitálják, persze lényeges anyagi támogatás fejében, és „megjavítva” a Fidesz-RMDSz
kapcsolatot. Nem mellesleg viszont beáldozzák az EMNPt és végképp
ellehetetlenítik, már szükségtelen, sőt a „jobboldalt” fölösegesen megosztó
pártként feltüntetve azt. Az új zsebpárt – úgy tűnik – megtette a magáét,
fenyegetett, felfordulást okozott, zsarolással próbálkozott (kiteljesítette a
politikai mezőny szimulákrum jellegét[i])
aztán áldozatként kivérzik/kivéreztetik (mintegy collateral damage-ként), beáldozzák. Nem mellesleg, az RMDSz-nek a
Fidesz „oldalára való átsorolása”, az oda való csatlakozás a Markó-éra reális végét jelentheti: az
erdélyi táradalom-, kultúra-, stb. sajátosságára épülő kis, de önálló politikai
mező felbomlik, illetve beolvad a meghirdetett „nagy nemzeti egységbe”. (Ilyen
körülmények között, egyre álságosabb az autonómia hangoztatása, az
implózió elkerülhetetlen.) A fideszes Budapest maga alá gyűri a kis
határontúli világokat, nem mellesleg a megkönnyített kettős állampolgárság
megadása is ezt a célt szolgálja, a magyar kormány megosztó kísérletei és hideg,
elutasító viszonyulása, a pártklientúra támogatásának megtagadása, stb.
mind-mind ezt a célt szolgálj(t)ák. Viszont a folyamat még nem zárult le, még
kerülhet homok a gépezetbe, a káoszteremtők szándéka a visszájára is elsülhet,
ehhez viszont az eliteknek fel kellene ismerniük a jelzett politikai játszma
igazi tétjeit és a mechanizmust magát. A helyi hatalmasok politikai
ténykedéseit tekintve én ebben kételkedem[ii],
inkább gondolok arra, hogy a főszereplők – ne feledjük hiú és erősen
felnagyított egóval rendelkező szereplőkről van szó (Orbán, Tőkés, Kelemen) – dafkeségből,
(„szívatástudatból”), önimádatból, stb. hibát vétenek, megsértődnek, vagy
türelmetlen gesztusokat követnek el. Meglepetésre viszont mindig számítani
lehet egy ilyen átfogó „kiugrás”, illetve átállás kivitelezésében, és máris
láthatunk ilyesmit.
Míg Tőkés egy a Népszabadságnak adott interjúban közeledni
látszik az oly sokat és hevesen, a több mint erős kifejezésekkel bírált
szövetséghez, mondván, hogy egyfelől vannak „jóravaló képviselők” is, másfelől
és mindenekelőtt meg azt üzeni, hogy neki ismét a szövetség jelöltjeként kell
nekivágnia az EP választásoknak, és hogy „a maga módján a Fidesz is ezt
támogatja”[iii].
Ehhez képest meglepetésre(?) a Fidesz
„megmondóembere” nagyon élesen beszólt az ex-püspöknek[iv],
többek között éppen azt felróva, hogy „plurális egységre” (sic!) készül lépni
az eddigi ellenséggel, azaz az RMDSZ-el, meg hogy Orbán esélyeit rontja a „védhatalmi
státus” követelésével. Még csak találgatni sem próbálom, hogy Orbán „üzenetéről”
van-e szó (ez az előzményeket tekintve erősen valószínűsíthető), minden esetre
az újabb összefogás be van árazva minden oldalról, és ezzel, a káoszt követően,
a magyar miniszterelnök kontrollja is. Ha az RMDSz beáll a buliba[v],
azaz elfogadja Tőkést listavezetőnek, nagy valószínűséggel, további hitelvesztésnek
lesz kitéve, és ez kockázat az 5%-os küszöb miatt, viszont anyagi támogatáshoz
jut(hat). Ezzel párhuzamosan kiszolgáltatottá is válik Orbánnak. Tőkés
mindenképpen kiszolgáltatott, képtelen önerőből helyet teremteni magának a
politikai mezőnyben, és ezt nem fogják elfelejteni azok, akik kisegítik a
bajból, megtámogatják visszakapaszkodni a bársonyos brüsszeli székbe.
Itt van a (kontrollált?)
politikai káosz, a politikusok köszönik szépen, jól megvannak benne, mostmár
csak a rendteremtés van hátra afféle deus
ex machina, isteni beavatkozás módra. Kész az emelvény, csak a nép, az
istenadta kell még egyszer vakon pöcsételjen, vajon megteszi-e?
[i] Lásd. Magyari Nándor László, Kis rommagyar
politikai szimulákrum, http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/pdf/006Forum.Magyari.pdf
[ii]Borboly Csaba
szerepzavarban küzd, elemzőként próbál fellépni, holott egy aktív politikus
szövegét, politikai szövegként (kommunikációként) szokás értelmezni, mégha
zavaros is a mondanivaló: "Nem fog a macska egyszerre kint, s bent
egeret" mondaná a költő. Márpedig a politikai mezőny (barát-ellenség sémán
alapuló) logikája szerint Borboly most csak azt mondja: álljunk-maradjunk Băsescu
pártján, aki - legalább - nem "szívatott" (sic!). A politikus
szívatás-mérője, sztem, meghibásodott, a Nagy szívató éppen a kedvenc
"jegesmedvéje". Ha valaki, akkor éppen Băsescu szívatta a teljes román
politikai, (i)gazságszolgáltatási, titkosszolgálati, stb., stb., mezőnyt, a
teljes társadalmat, ha úgy tetszik, többször és oda-vissza. Maroshévizi
beszólása a román-magyar viszonyról pedig az volt, ahogyan értettük és minden
józan értelmező értette, támadás nemcsak a magyar kormány és pártok, hanem a
rommagyarság ellen is, amihez megpróbált Pozsonyban partnert találni. Ezt
elfelejteni, félremagyarázni, a moldáv-témával elfedni, manipuláció, asszem,
Borboly megpróbál mindannyiunkat "szívatni" - saját szakkifejezését
használva. Pártálláspont lenne? Lásd. Borboly Csaba, Árnyékra vetődés.
Pingvinek rozmárok, jegesmedvék http://reply.transindex.ro/?cikk=358
[iii] Lásd. Csak a nyers politikai erő számít, http://nol.hu/kulfold/20130830-csak_a_nyers_politikai_ero_szamit?ref=sso
[iv] Bayer többek között azt írja: “Toró T. Tibornak elévülhetetlen
szerepe volt abban is, hogy Te, kedves László, 2009-ben paktumot kötöttél Markó
Bélával, 2007-ben függetlenként elnyert európai parlamenti mandátumodat
felcserélted az RMDSZ-lista első helyével, mosolyogtál Markóval az
óriásplakátokon, kedélyes kampánysúlyemelést folytattál a neptunista Borbély
Lászlóval, aztán elmentél RMDSZ-képviselőként Brüsszelbe, magad után hagyva az
erdélyi nemzeti oldalon a megrökönyödést és tudathasadást. Képzeld el, László,
mi lett volna, ha Márton Áron vagy Mindszenty József „plurális egységre” lépett
volna Ceausescuval vagy Rákosival, vagy mi lett volna, ha 2008-ban például
Orbán Viktor „nemzeti összefogásra” lépett volna Gyurcsánnyal.” Lásd.: http://magyarhirlap.hu/tiszta-beszed
[v] Nem jutott el hozzám semmiféle „hivatalos”
reakció sem Tőkés, sem pedig a Bayer felvetette problémákra, a szövetség kivár,
s ez valószínű Orbánnal átbeszélt taktika. Politikai bikkfanyelven ezt ki is
mondták: „A két politikus megállapodott a Fidesz és az RMDSZ közötti
kapcsolatok további erősítésében, és abban, hogy a jövő évi magyarországi és
romániai választások kapcsán még további egyeztetéseket folytatnak egymással.”, lásd. http://itthon.transindex.ro/?hir=33862
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése