A leleplezőket megkövezni, félnetek nem kell?
Van egy lassan társadalmi
méreteket öltő negatív jelenség társadalmunkban (beleértve a románt, a magyart,
és természetesen a rommagyart is), melyről beszélni, melyet elemezni és ennek
nyomán értelmezni, netán fellépni ellene önmagában is „veszélyes” vállalkozás,
és ez nem más mint az elharapózó rasszizmus
és gyülöletbeszéd fölöttébb aktuális témája. A gyülölködés és a neki
alárendelt, irracionális és érzelmileg túlfütött beszéd persze nemcsak itt és
most jelent problémát. De úgy gondolom, hogy a kitágult kommunikációs
hálózatok, a nyilvánosság tereinek és hordozóinak sokrétűvé válásával szembeni
tehetetlenség, no meg az a mutáció, amit a médiák „hiperrealizmusának”[i]
nevezhetnénk, egyre súlyosabb problémává teszi a hate speech, sőt a rasszista uszítás föltűnő jelenlétét és
terjedését a nyilvánosságban. Leszűkítve a témát, az a kérdés, hogy képesek
vagyunk-e legalább a mi kis mediatikus terünkben, abban a reális és virtuális közegben,
melyben élünk, felismerni a gyülöletbeszéd káros voltát, vagy akárcsak magát a
jelenséget, és oly módon kezelni azt, hogy az értelmes és – tetszik, nem tetszik a
kifejezés – tanulságos vitához és a jelenség visszaszorításához közelítsen?
Ugyanis – tapasztalatom legalábbis ezt mutatja – nagyon sok esetben még fel sem
ismerik a rasszista, idegengyűlölő szövegeket terjesztő személyek, hogy
valójában mit is tesznek (ugyan melyik rasszista vállalja nyilvánosan rasszista
voltát?), sőt az ártatlanság és segíteni akarás mézes-mázas aurájával vonják be
gyülöletkeltő beszédeiket. Az ilyen beszédek fogyasztói pedig - facebook
bejegyzésekben, média-kommentekben és egyéb nyilvános, de leggyakrabban álnév
alatt elkövetett közösségi felületeken - echte
jó embereknek, jó keresztyénnek és hazafffyaknak, sőt felvilágosító és másokat
a „veszélyekre” figyelmeztető váteszeknek
gondolják magukat.
Mivel a jelenség megértésében és
leküzdésében a racionális elemzés és érvelés kulcsfontosságú lehet, hadd folytassam
egy analítikus megkülönböztetéssel. Különbséget kell tennünk egyfelől a népi,
vagy hétköznapi rasszizmus és előítéletesség, idegen csoportokkal szemben érzett
gyanakvás, stb., és másfelől a módszeres, politikai, és propaganda, valamint
uszítás céljából üzött rasszista megnyílvánulások között. Bár az utóbbi az
előbbire, azaz a bennünk szunnyadó „gyűlölködő állatra” apellál, arra építi fel
politikai és egyéb érdekeinek nyilvános diskurzusát, az eltérések életbevágóak.
A népi rasszizmus ugyanis a megfelelő kontrollmechanizmusok mellett, melyet az
iskola, egyház, család, jól működő közvélekedés és nyilvánosság, és végül a
jogi normarendszer (csupa jó konzervatív intézményeink) segít, potencialítás,
szunnyadó és passzív vélekedés marad: nem szerveződik rendszerré, és nem lép fel
hathatós erőként mások ellen. A módszeresen propagált, programatikusan
megfogalmazott és nyilvánosan terjesztett idegengyűlölet, és rasszizmus viszont,
aktív; romboló hatását és negatív társadalmi következményeit éppen a szunnyadó „animal odiosa”-ra építi. Mit sem számít,
hogy elkövetői tudatosan választják a torz és illogikus, érzelmekre apelláló
diskurzust, vagy maguk is megtévesztettek, háttérből manipuláltak. És akkor
álljunk meg itt egy szóra.
Nem kétlem, hogy a legtöbben,
akik manapság rasszista, magyarellenes, románellenes, cigányellenes, antiszemita,
stb., propagandaanyagokat vagy a napokban éppen, a Jobbik negédes felhívásait, lájkolják[ii]
naívságból, ignoranciából vagy szellemi restségből, esetleg heccből teszik. Viszont
a dolog áldatlan következményei semmivel sem enyhébbek, mintha szándékosan
tennék. A probléma lényege szerint azzal kapcsolatos, hogy ha olyan emberek - hangadók,
értelmiségiek, papok, politikusok, pedagógusok, stb. – élnek a gyülöletbeszéd
sztereotíp fordulataival, akik autoritással rendelkeznek, akiknek szavára
felnéznek és hallgatnak a köznapi emberek, akkor a propaganda megfogan. Az
üzenet végső soron az lesz, hogy „itt és most, ezt lehet”, sőt ajánlatos! Ha a
nyilvánosságban a gyülöletbeszéd elharapózik, ez az, ami kiváltja, vagy ha úgy
tetszik, előhívja a látens gyülölködést és – adott körülmények között – a
gyülöletből elkövetett bűnözést és a további fertőzést.
Szögezzük le azt is, hogy rasszista,
kirekesztő beszédhez, a "zsidózáshoz-cigányozáshoz" nem is kell zsidó[iii] vagy
cigány[iv]. Az
interpretációs klisé melyet többek között egy papi személy alkalmaz, mondjuk a
tavaly március 15-i beszédében[v] (amúgy is
marginális dolgokat állít be történelmet meghatározó "előzményekként",
ugyan mi köze 1903-nak és a pápaválasztásnak Trianonhoz, semmi, s a fidesz mai
unortodox gazdaságpolitikájának 1903-as pápaválasztáshoz vajon mi köze?), tipikusan
antiszemita diskurzus: vajon a zsidó-sztereotípiája és a "nemzetközi
összeesküvés" áll minden magyar történelmi sérelem mögött? Ez bizony a
gyűlöletbeszéd tipikus fordulata, mellyel bünbakot igyekszik felfedezni,
elterelve a figyelmet azokról a történelmi tévedésekről és hibákról (óh, a
nagyszerű "apostoli király" Ferenc Jóska, hát...), melyek
katasztrofákat idéztek elő a magyarság történelmében.
Az autoritér, kizáráson alapuló,
gyülöletbeszéd ellen nehéz (vagy szinte lehetetlen) tisztán jogi eszközökkel
felvenni a harcot, az ilyen diskurzusra épülő politikai giccset a jó érzés, és
a jó ízlés no meg a manapság lenézett általános műveltség, a kritikai szellem
segítségével lehet(ne) leleplezni, visszaszorítani. A keresztes hadjáratok és egyéb bandériumok
vonulása fölött eljárt az idő: a jövő vagy a tolerancia és a társadalmi
integráció kora lesz, ... vagy nem lesz egyáltalán.
[i] Lásd,
Jean Baudrillard: Simulacra and
Simulation, University of Michigan Press, 1994
[ii] Maga
a “lájkolás” kifejezés is
ellentmondásos és azon a végtelen leegyszerűsítésen alapul, melyet a facebook
terjesztett el azzal, hogy like-dislike alapon „követel” ítéletet a világ
legkülönfélébb dolgairól. Jelentésének és következményeinek kiértékelése
megérne egy külön misét.
[iii] Lásd Kovács András: A
különbség köztünk van. Az antiszemitizmus és a fiatal elit; Cserépfalvi Kiadó, 1997
[iv] Ezzel kapcsolatban hasamat fogva gondolok
egy kezdő-nagyöreg politikusunkra, aki vagy húsz esztendeje, amikor
antiszemitizmussal vádolták, azt találta mondani, hogy „Nem igaz, mert én csak
a zsidókkal szemben vagyok antiszemita”! Lol.
[v] Én nem linkelem, mert felesleges
terjesztenem gyülöletbeszédét, torz történelemszemléletének kétes termékét, mely
közvitát váltott ki, de elérhető a youtube
megosztón, és saját közléseiben is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése