2013/03/26

Agyő, nagy Ő, oszt meglátjuk



Agyő, nagy Ő, s oszt meglátjuk

Amit az elnök újabb politikai ámokfutásával ország-világ előtt a hét végén bemutatott, olcsó komédiába illő, gyengén sikerült performansznak, harmadosztályú vidéki fellépésnek nézhetnénk, ha nem egy ország sorsával való játszadozás, pontosabban a politikai kultúra nyomorúságának kétes ízlésű patetikus megjelenítése lenne. Mindig kételkedtem azok szakértőinek mondott véleményében, akik Băsescut már-már tökéletes animal politicus-nak mondták és titkon csodálták is stílustalan stílusáért, sőt ellenfeleinek azt sugallták, hogy legyőzéséhez hozzá hasonló viselkedési mintát kellene követniük. Ezzel szemben én azt láttam és látom, hogy az elnök egy pillanatra sem volt képes felnőni magas funkciójához, nemhogy „államférfivá” nem érett, de még saját jól felfogott érdekében sem képes szenvedélyein uralkodni (képtelen felismerni, hogy „az erény gyakorlása haszonnal jár” a kapitalista demokráciában: a hitelesség és bizalom alapja), vagy netán azokat a közjó érdekében háttérbe szorítani, esetleg előnyre váltani. Márpedig egy vérbeli politikusnak éppen az ilyenféle tulajdonságok: az önuralom, a nehéz körülmények között is szilárdan követett célok, a higgadtan mérlegelő magatartás, a hivatásnak való megfelelés, stb. - vagy legalábbis ezen viselkedésformák látszatának keltése és tudatos fenntartása – az elfogadott ismérvei. Persze a mi politikai kultúránkban a hitelességhez, illetve a hitelesség látszatának fenntartásához elég néhány stratégiailag elcseppentett könnycsepp („dragă Stolo”), vagy egypár megjátszott műfelháborodás, az áldozatiság látszatának keltése: a politikai színpadon nem elsőosztályú színészek, hanem afféle Muppet-showból kimaradt ripacsok, festett szőke dívák, és képzelt forradalmárok bohóckodnak, „hadd lásson a paraszt a pénzéért”(!) felkiáltással. A közéletben és a köztudatban tapasztalható demokráciadeficit ugyanis, befogadó oldalon sem igényel többet és jobbat, vidéki foci, provinciális nézőknek, igénytelen szappanopera az arra még fogékonyaknak. Ezt mutatta be az elnök és bukott pártja a hétvégi pédélé-show mediatizált és hiszterizált kulisszái között, és erre tette fel a koronát a mélyen frusztrált Băsescu esti, „konyhájából” közvetített, (élet)mentőmellényes klipjével; az elnöki szőke bukott, magával csődítette pártfogóját, aki – még ráadásul – időnap előtt búcsúzott, a szombat délelőtjén még „drágáimnak” mondott pártaktívától és a konyhai függöny ezzel, szemmel láthatóan, legördült, immár ki tudja hányadszorra bebizonyosodott, hogy az elnök több, mint pőre, alkatilag alkalmatlan.
            De nem csak az elnök önmagában is cinikus és önsorsrontó, az alkotmányban rögzített státuszának újboli meg-, illetve áthágása – ami természetesen a legnagyobb gond az ország demokratikus fejlődésének, a sokat emlegetett jogállamiság szilárdságának tekintetében – miatt jutott újabb mérföldkőhöz a hazai politikai folyamat. A kérdés az, hogy vajon egy elhibázott felfüggesztési kísérlet sanyarú politikai következményei felhatalmazzák-e a politikai osztályt arra, hogy szemet húnyjon az elnök egészen nyilvánvaló, alkotmányt, a demokratikus jogi és politikai intézmények önállóságát sértő magatartása fölött? Hogy az elnök törvények és intézmények fölöttinek álmodja magát, hogy elhagyta politikai érzéke és csak a szőke ciklon vonagló hastáncát vízionálja nem először bizonyosodik be, de hogy az egyébként menesztésén fáradozó politikusok hada szemérmesen szemet húny legnyilvánvalóbb alkotmánysértése fölött (t.i. az elnök pártsemlegesnek, a pártok és intézmények közötti semleges közvetítőnek kellene legyen), egyfajta csendestársként asszisztál mindehhez, hát több mint bűn, ez politikai hiba. Az a meggondolás, hogy az elnök parlament általi fölfüggesztése – itt és most – esetleg nem örvendene nagy népszerűségnek, (drága, vagy kimenetele beláthatatlan, esetleg presztízsveszteséggel járna, szóval azok az álérvek, melyeket váltig hangoztatnak) vajon mentheti-e a politikai osztályt és mindenekelőtt a parlamentet az alól a kötelessége alól, hogy megvédje az elvet, miszerint senki sem lehet a törvények fölött, az alkotmány mindenkire, és annál is inkább az alkotmányos rendet garantálni hivatott elnöki intézmény számára érvényes kell legyen. A kérdés nem az, hogy a szombati vidéki Muppet-show keretében vétett-e  - ki tudja hányadszorra - az elnök, semmibe véve az alkotmányos rendet, hanem sokkal inkább az, hogy van-e mérlegelési joga a jogállamiság megvédésére és a demokratikus rend fenntartására hivatott intézményeknek akkor, amikor a jogtiprást észleli? Ha elengedik Băsescunak a törvénytelen magatartást, ezáltal mindnyájan, de legfőképpen a demokratikus rend van veszélyben. A törvény betűjétől és szellemétől való eltekintés azt üzeni, ha valami zsenáns vagy nem hoz szavazatokat a konyhára, a törvényeket és szigorú alkotmányos előírásokat bárki, bármikor  megbecstelenítheti, ez a jogállamiság vége, és nem a múlt nyáron (különösen külföldön) hangoztatott „parlamenti puccs”, az elnök szabályos fölfüggesztése.
És ide kívánkozik az is, hogy az újraválasztott pédélé elnök és csapata csak akkor tudná hitelesen feltölteni a jobboldali-konzervatívnak mondott pédélé által üresen hagyott politikai helyet, - ha ugyan a pédélé helyét még pédélével lehet feltölteni? - ha maga Blaga kiáltana a leghangosabban az elnök példás megbüntetéséért (egyéb kihágásainak felfedése is esedékes lenne, természetesen), de vajon miért is kételkedem ebben?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése