Hangoskodva be nem lépni Schengenbe

Hangoskodva be nem lépni Schengenbe

Mint minden felmerülő kérdés a schengeni övezethez való csatlakozás is hangos politikai cirkusszal … khm, marad el időről-időre, de egyre biztosabban. Nincsenek igazi szempontok, nincsenek mércék és ellenőrizhető feltételrendszerek, sem itt sem az EU-ban, viszont van politikai  hisztéria, kettős, illetve többes mérce, földszintes és többemeletes “ajrópa”. Van sunyi politikai döfködés (meg dafke-ség), elfogultság, tudatlanság és tehetetlenség; román, bolgár, magyar, német, holland és dán, balkáni és európai politikai harc: a bábeli nyelvi és értelmezési zűrzavar idegesítő és demagóg “elschengenezése”[i]. Emlékszem, amikor utoljára nem lett nyerő az ország schengeni övezethez való csatlakozása, mert Hollandia ellenezte, az elnök még az onnan érkező “mérgező tulipánokat” okolta az ügyért (a nagykövetüket azóta sem volt érkezése fogadni és ezzel hivatalában megerősíteni), most meg (adásidőnkben) minden bizonnyal üres, és némiképp tele, parlamenti székeknek és képernyőknek ecseteli az általa nem kedvelt román kormány és parlamenti többség felelősségét az ügyben.  Szokásává lett az igazságszolgáltatás és a korrupció ügyét, bel- sőt külföldön is keverni a schengeni csatlakozás témájával, t.i. politikai kommunikációjának (értsd nyilvános hazudozásainak) alig maradt más szüzséje, és persze emlékezete szerint a korrupció, meg a jogbiztonság, a bírák és ügyészek politikai kiszolgáltatottsága és manipulatív viselkedése a legutóbbi pár hónap “terméke”, s ő maga sem elnök lassan kilenc, nagyon szűk esztendeje.

Nem is lenne csoda, hogy belháború keletkezett (újra) Schengen körül – ugyan, az elmúlt huszonvalahány évben, mi minden nem vált már a belpolitikai csatározások és nagyközönségnek szánt szappanoperák témájává széphazánkban? -, föltűnő viszont, hogy ez az értetlen és lényegében értelmetlen, guvadt szemű keménykedés és zavaros történetek mentén való kardcsörtetés elborította hőn szeretett, illetve nagyarccal megvetett (tessék választani) ajrópánkat is. A schengennel való fenyegetés, kecsegtetés és jelentőségének felnagyítása, illetve a csatlakozás elmaradása világosan jelzi az unió tehetetlenségét, a legutóbb csatlakozott poszt-országok felkészületlensége mellett azt, hogy bizony Európa sem volt kész a K-K-európai politikai kultúra “bejövetelére”, a vállalt kötelezettségek írott szövegének, és főként szellemének, balkánian laza elszabotálására. A kelet európai nyomorúságos kisállamok pedig tudtak(nak) meglepetéssel szolgálni, mert ahogy Bíbó mondta: "ezen a területen szerteburjánoznak a legzűrzavarosabb politikai filozófiák s legotrombább politikai hazugságok, amilyeneket egészséges fejlődésű társadalomban még megfogalmazni sem igen lehet, nemhogy elhitetni". A politikai zűrzavar és manipuláció, a lamentáló vagánykodás – egy sajátos etnikumhoz tartozó honfitársaink mellett - egyébként is egyik legfontosabb exportcikkünk (hungaricum mintára, talán románicumnak kellene ezt nevezzük?) bebocsájtásunk óta, de főlega tavaly nyártól, amikor is “puccsot” kiáltott az elnök és klientúrája, s azt készséggel vette a művelt nyugat, jó pénzért, készpénznek.
Egy csendes, alig észrevehető román-bolgár schengeni csatlakozás,  európai oldalról annak a magatehetetlenségnek és politikai, valamint és elsősorban jogi értelemben vett eszköztelenségnek lett az áldozata, ami az uniós csatlakozás időnap előtti bekövetkeztéből fakad. (Sokan gondolták már a két legutolsó posztállam felvételekor, hogy ezen államok még nem készültek fel a csatlakozásra, de hogy Magyarország az, amelyik a legtávolabb kerül a jogállamiság normáinak betartásától, hát egészen biztosan keveseknek jutott eszébe.) Európa eszköztelen a poszt-országok korrupciójával, a jogállamiság és demokrácia intézményeinek kiüresítésével, a vállalt kötelezettségek elsunyításával és a nem demokratikus politikai kultúra hajtásainak túlburjánzásával szemben és ezért “schengenez”. Igaza van tehát Európának, ha azt mondja a korrupció (minden formájában) elviselhetetlenül magas szinten működik országunkban, ugyanakkor viszont nem képes hatékonyan hozzájárulni annak leépítéséhez és számonkérni alakulását, nicsenek rá eszközei. Ezért érdekesebb az a levél, melyet négy fontos tagország (Németország, Hollandia, Dánia és Finnország) külügyminisztere az ET elnökéhez intézett, a demokratikus normáktól és a jogállamiság elveitől és gyakorlatától való eltérés monitorizálásának és megbüntetési módozatainak kidolgozására kérve az EU-t. Talán ezzel majd szétválaszthatóvá lesz a schengeni övezet kérdésköre és a csatlakozás, az igazságszolgáltatás meglehetősen sikertelen felügyeletétől és a demokrácia követelményeinek balkáni elsunnyogásától is.

Szögezzük le, hogy a schengeni csatlakozás fontos, hiszen szimbolikusan lezárná a csatlakozási folyamatot, de azért azt is, hogy minket köznépeket nem igazán érint, hiszen 2007 óta szabadon közlekedhetünk, letelepedhetünk és munkát vállalhatunk (ezzel azért vannak gondok még) az EU-ban[ii], európai állampolgárok vagyunk, hogy ellenőrzik-e az unión kívüli országokból érkezőket a határainkon? népiesen szólva: not our business, nem a mi ügyünk.

---

[i] Annyit hallani a luxemburgi kisváros nevéről és az egyezményhez való csatlakozás ügyéről (az egyezmény a belső határokon történő ellenőrzés megszüntetéséről szól és eredetileg 1985-ben írták alá, azután összesen 22 EU állam csatlakozott hozzá), hogy ajánlom megalkotni a „schengenezés” kifejezést, mely igeként a folyamat  kétoldalú elszabotálását, ugyanakkor a politikai cirkusz keltését jelölné. És legalább mondhatnánk ajrópának – súlyosabb káromkodást kiiktatva -, hogy „ne mind schengenezzetek velünk, bakker”.

[ii] Köszönet a dolog tisztázásáért Czika Tihamérnek, aki egy fb bejegyzésben, röviden és velősen mondta el a dolog lényegét.