Az amerikai üzenet
Látszólag nincs akadálya annak,
hogy a háttérből manipuláló Dragnea, a Grindeanu vezette kormányt elzavarja, vagy
legalábbis sarokba szorítsa, párt- és személyes zsarolással ellehetetlenítse, a
miniszterelnök embereit eltávolítsa, én viszont fenntartásokkal tekintek erre a
lehetőségre. Látszólag minden adu a Dragnea & Co. kezében van, a parlamenti többség
éppen úgy, mint a miniszterek üresben aláírt lemondólevele, és precedens is
van arra, hogy amennyiben a miniszterelnök nem mondana le, hát majd a kormány
tagjainak a többsége megteszi és buktatja saját kormányát (ezt történt
1999-ben, a Radu Vasile vezette kormánnyal). Dragneanak erős szövetségesei is vannak,
és nemcsak pártjában, no meg a lojális médiában (bár ezek közül egyesek Johannis
amerikai sikerét látva, ki tudja hányadszorra, éppen átállóban vannak, folyik a
rebranding az erősebbnek vélthez való dörgölőzés ezerrel), akik szintén
elégedetlenek a kormány tevékenységével. Nemcsak azért, mert maguk is pozíciót
szeretnének – miért ne, akár miniszterelnökit – hanem elsősorban azért, mert a
kormány az ők szempontjából egy életbevágóan fontos dolgot nem oldott meg: nem
sikerül(t) a korrupt pártelitet fölmenteni sürgösségi rendelettel,
törvénymódosítással, akárhogy. (Azt hiszem első körben elzavarják a „szájbarágós”
igazságügy-minisztert, aki zagyva elődjéhez hasonlóan, képtelen volt Dragnea
and co. szájíze szerint módosítani a befolyással való visszaélés törvényi
feltételeit, no meg a pénzügyminisztert, aki ugyan ki nem mondta, hogy ne lenne
osztogatni való pénz, de ideig-óráig elszabotálta a fedezet nélküli osztogatást.
Az Olgutza az marad, hiszen Firea mellett Dragnea női hangja, a populista
demagógia „soknyelvű” élharcosa). Szóval a pártközpont és csatolt részeinek
igencsak sürgös a kormányváltás, vagy legalábbis átalakítás, Grindeanu
megregulázása, még erősebb lojalitásának kizsarolása, mert az idő – minden erősnek
tűnő kártyájuk ellenére – nem nekük dolgozik. Mert valódi ellenzék hiányában, a
másik hatalmi központ, az elnök lépni fog, és Dragnea (és tsai) bírósági ügyei
is haladnak a maguk útján. Ezért, hogy stílusosan mondjam: Ponta (és nemcsak)
ante portas, és erősen dörömből, azaz pártbeli riválisai erőre kapnak, egyre
hangosabban kérdőjelezik meg autoritását, egyre megosztóbb szereplője lesz az
amúgy is strukturális problémákkal, érdekellentétekkel, széthúzással küzdő
PSD-nek.
Az sem mellékes, hogy Grindeanu –
ha nem akar dicstelen fél év után lehajtott fővel távozni, márpedig, hogy nem
akar, annak jelei vannak, vesztenivalója viszont nincs – „átállhat” az államelnök
oldalára és még kitarthat, ellenállhat a hatalmi ukáznak. (Nehéz megítélni,
hogy Grindeanu valójában milyen miniszterelnök lenne, hiszen eddig egyfelől
szimulált kormányzás folyt, a közönség elaltatása, hogy a korrupt pártelitet, lehetőség
szerint fölmenthessék;
másfelől, lényegében a Dragnea kottájából játszott, illetve bizonytalankodott,
de minden esetre megvesztegethetetlennek tűnik – Firea nagyasszony kifejezett
fájdalmára, nem korrupt – és ezért beállhat az anti-korrupciós politikai
kórusba, sok, ma még csendes, minisztertársával együtt, akik szintén nem
juthattak szóhoz az elmúlt fél évben). Így aztán Dragnea adui lényegében lejárt
szavatosságúak, kétlem, hogy sikerül a gyors és problémamentes kormányváltás,
vagy lényegi átalakítás, akkor viszont Dragnea – minden parlamenti többség
ellenére – defenzívába szorul(hat), védekeznie kell majd a korrupciós ügyletei
miatt, agyaglábú óriás.
És még nem jelentkezett a nyilvánosságban
az amerikából „győztesként megtért” államelnök, aki minden bizonnyal, pestiesen
szólva, seperc alatt offenzívába lendül, újonnan szerzett politikai tőkéjét a
korrupció-ellenes politika megerősítésére fogja használni, miközben és valójában
Dragnea fejét követeli. Történt ugyanis, hogy a kiváló időzítésnek köszönhetően
(és ez Maiort, az amerikai nagykövetet és nem a külügyet dícséri. Tartok tőle,
hogy Melescanu a tévéből értesült az elnök amerikai látogatásának tartalmáról.)
– ami a politika művészetének sarkallatos
kérdése, és amihez Dragnea és tsai a legkevésbé sem értenek – Johannis és
korrupció-ellenes politikája, reményen felül megerősödve, komoly hátszéllel tér
meg az USA-ból. És az sem kétséges, hogy újult erővel fog föllépni a
korrupcióval megvádolt PSD-ALDE pártvezetés, és sokban hasonló társai ellen. A
román elnök egy olyan pillanatban tett látogatást Trumpnál – és el ne feledjük,
hogy az amerikai elnök mégha hektikusan és ellentmondásosan is, de „még” az USA
hivatalos álláspontját képviseli – amikor annak a legnagyobb szüksége volt
„barátra” (csupa ellenség övezi nemcsak bel-, de a külpolitika porondján is).
Valakire akivel szemben eljátszhatja a nagyvonalú „bölcs elnököt”, minden
kockázat nélkül, hiszen Románia a NATO „jó fiúja”, és Johannis – a védelmi
kiadásokra költött GDP 2%-ával, amit Trump minden tagállam esetében eröltet –
maga a megtestesült good guy, a szófogadó fiú prototípusa. Ezért aztán a sok
dícsérő szó mellett a korrupció-ellenes politika Johannis-féle változata
mellett is letette Trump a voksot, és ezzel nemcsak új lendületet ad majd annak
idehaza, hanem könnyen egy második mandátumhoz juttathatja Johannist magát is.
Szóval Dragnea, valamint (egyre
lazábban) csatolt társai érzékelik a gyengeségüket (arroganciával próbálnak
kompenzálni, as usual), és ezért az RMDSz irányába elpusmogott hívó szavak,
illetve szirénhangok, a kormányzatra hívás. Soha nem kételkedtem benne, és nem
is elleneztem a kormánybalépés pragmatikus szükségszerűségét. Márcsak valós
kisebbségi ügyeink előmozdítását tartva szem előtt, és főként azért, hogy a
román szélsőségesség (a még mindig köztünk élő – időnként többek között éppen
„szeretett rektorunk”, Ioan Aurel Pop, valamint akadémikus társai által
szorgalmazott), a nacionálkommunizmus hatalomra kerülése megakadályozható
legyen. (Viszont egy zsákmányszerzésre beállt etnikai és populista párt esetében – mely
a szubjektíven fölépített etnikai identitás tetszőlegesen kiválogtott elemeit
előbbre tartja a racionális gondolkodásnál (lásd a „nemzetben való gondolkodás”
dícséretét a racionális, alanyban és állítmányban való logikus gondolkodás
ellenében is) – a hatalom instrumentális jellege korrupcióba hajlik, mint már
nem egyszer bizonyította, és ez nagyon nen tűnik helyes útnak).
Most mégis a kivárást tartanám
kifizetődőbbnek, mert a szövetség csak veszíthet, ha most ringbe száll. Egyfelől
újra bebizonyítja, hogy jobboldalinak mondott elkötelezettsége (ami szavazóinak
többségénél, valamilyen okkult oknál fogva, még mindig jelent valamit, már
persze Orbán-imádaton is túl) puszta szemfényvesztés. Azután Dragnea szénája,
mint éppen jeleztem, nem áll valami jól, könnyen a veszteshez szegődhet, aki
most kormányra lép. Végül pedig a Johannishoz, és érintettsége okán, különösen az antikorrupciós
politikához való szövetségi viszony is több, mint problematikus. Úgyhogy legjobb tartózkodni és kivárni, közben éberen
figyelni a román politikai elit elhúzódónak ígérkező belháborúját, olyan
pozícióból, ami nyitott az esetleges győzteshez való csatlakozásra. Lebegtetni,
vagy alámerülni kell, ha van hozzá elég ráció és a hatalom, valamint pénzsóvárgás
még kontroll alatt tartható, mármint saját berkekben: szerintem ezt üzeni az
amerikai elnök a rommagyaroknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése