2016/06/14

Jobban teljesít!?

Jobban teljesít!?

Csak részben meglepő az a fura helyzet, hogy miközben folyik a győzteseknek kijáró pezsgőzés, hiszen a rommagyar pártok mindenike ünnepli magát, az RMDSz előszőr a több, mint 26 éves történetében 5% ALATT TELJESÍTETT. A szövetség az érvényes és hivatalos eredményeknek megfelelően a voksok 3,69%-át szerezte meg a polgármester-jelöltekre leadott szavazatok arányában, 4,66%-ot a helyi tanácsosi listákon, és ami először történt meg, csupán 4,98%-ot ért el a politikai szavazásként értelmezhető megyei tanácsosi listákon. Ez az eredmény nemcsak a pszichológiai határnak számító 5%-os teljesítménynek marad alatta, hanem a törvényben szereplő és az országos választásokon érvényes parlamenti küszöbnek is. Összevetve a jelenlegi szavazatszámokat a négy évvel ezelőtti eredményekkel azt láthatjuk, hogy a rommagyar pártok összesen több, mint százötezer vokssal kaptak kevesebbet (-18.5%), ezen belül pedig az RMDSz szavazatvesztése elérte a nyolcvanezer szavazatot (-16.2%), és ezzel alatta maradt az öt százalékos határnak.

1.      A rommagyar pártok szavzatainak alakulása a megyei tanácsosi listákon

Szavazatszám a megyei listákon
2012
Szavazatszám a megyei listákon
2016
Szavazat vesztés
Csökkenés %-ban
RMDSz
491.864
411.823
80.041
16.2%
MPP
36.671
16.824
19.847
54%
EMNP
44.276
38.215
6.061
13.7%
Rommagyar szavazatok
572.811
466.862
105.949
18.5%

Nem állítható, hogy a mostani eredmények mindenben és különösen nem, hogy hajszálpontosan előrevetítik, vagy modellezik az őszi választások várható eredményeit, ahol mások lesznek a tétek, és minden bizonnyal a politikai helyzet, a parlamenti választások kontextusa is változik még a későőszi időpontig. De minden esetre az eredmények sanyarú kilátásokat engednek vizionálni. Főként abban az összefüggésben, hogy egyik párt sem képes szembenézni a helyzetével, józanul, racionálisan és szakszerűen kielemezni a mostani választások tanulságait, hanem a manipulációt, a mások és sajátmaguk félrevezetését, becsapását választotta kommunikációs stratégiaként. Az EMNP és az MPP, a két apró szatellitpárt győzelmi indulója stand up comedy műfajába illik, és egy széles mosoly kíséretében ad acta tehető, viszont kétszeresen is elgondolkodtató az RMDSz-vezérkar megtévesztő kommunikációja.
A szövetség, még az előzetes eredmények láttán, azon melegében bejelentette, hogy megőrizte szavazóit és polgármestereinek számát (ami csak többé kevésbé igaz), megfújta a győzelmi induló harsonáit, miközben a metakommunikáció, az elnök testtartása, mimikája és gesztikulációja egészen mást, szorongást és bizonytalanságot mutatott. De fontosabb az akkor elhangzott féligazságoknál – hiszen a szövetség négy év alatt végül mégiscsak elveszítette, minden hatodik szavazóját! –, hogy az értelmezés keretét (frame), a követendő kommunikációs tervsorozatot úgy indította el, hogy ebből világossá vált: nem az országos politika, és nem is a saját  szavazók, illetve számuknak apadása a fő probléma számára, hanem a jelentéktelen vetélytársakkal szemben elért „eredmény”. Ennek pedig egyetlen logikus magyarázata van, a szövetség a fősponzornak, patrónusának, azaz a magyar kormánypártoknak akar bizonyítani, a nagyobb támogatás megszerzésének reményében fölmutatni, hogy a rommagyar belharcban „jobban teljesít”, ezért ő érdemes a legnagyobb juttatásra. A rommagyar politikai formációk fokozatosan, de mára egészen világosan háttal fordultak a közösségnek, semmi másra nem használják a megszerzett voksokat, mint a fidesznek – ne áltassuk magunkat, magának Orbán Viktornak – felajánlani azokat, ezzel bizonygatni nemcsak lojalításukat, hanem azt is, hogy ki érdemesebb a nagyobb mértékű rejtett támogatásra. Meglehet, hogy a parlamentbe való bejutásról is kiderül: már nem elsődleges cél, vagy legalábbis elég vigaszágon bejuttatni néhány megélhetési politikust a román törvényhozásba. Mint ahogy nemrég kiderült, hogy a bukaresti kormányba való bejutás sem priorítás, hiszen a magyar miniszterelnök nem honorálja, nem jár érte hokiakadémia a vezér szülőfalujába és rejtett párttámogatás sem.
De megtévesztő és álságos az elnök azon kijelentés is, miszerint: „jó döntés volt az ügyészek által meggyanúsított Antal Árpád és Ráduly Róbert indítása, mert mindketten fölényesen győztek.” És nem azért mert, a klienteláris viszonyok, a valódi, azaz esélyes, ellenjelöltek hiánya, erősebb bágyazottságuk, stb., folytán nem nyertek volna fölényesen, hanem azért, mert az udvarhelyi teljesen csődös polgármester-választástól eltekinve, éppen a két jelölt vesztette a legtöbb szavazatot a négy esztendővel ezelőtti eredményeikhez képest! Ugyanis a szövetség szavazatvesztése nem homogén módon, egyfajta fűnyíró-elvnek megfelelően, azaz mindenhol ugyanazon mértékben következett be, hanem nagyon is szelektíven. A legrosszabb eredményt éppen a székelyföldi városok tanácsosi listái produkálták,

2.      A székelyföldi városok RMDSz-es tanácsosi listáira leadott szavazatok alakulása

Város
RMDSz szavazatok a helyi tanács listáján
RMDSz szavazatok a helyi tanács listájára
Százalékos különbség
1
Sepsiszentgyörgy
11738
13895
-15.5%
2
Kézdivásárhely
3489
4279
-18.4%
3
Barót
2155
2432
-11.4%
4
Kovászna
2261
2919
-22.5%
5
Csíkszereda
7471
10205
-26.8%
6
Gyergyószentmiklós
2571
3127
-17.8%
7
Székelyudvarhely
6738
10046
-33%
8
Maroshévíz
790
1132
-30%
9
Tusnádfürdő
353
390
-9.5%
10
Balánbánya
703
1012
-30%
11
Borszék
866
895
3.2%
12
Székelykeresztúr
2358
3258
-27.6%
13
Szentegyháza
1323
1837
-28%
14
Marosvásárhely
24403
29069
-16%
15
Szászrégen
4734
5204
-9%
16
Segesvár
1440
1531
-6%
17
Dicsőszentmárton
948
1099
-23.7%
18
Marosludas
1258
1364
-7.7%
19
Nyárádszereda
1520
1824
-16.3%
20
Sármás
601
624
-3.7%
21
Erdőszentgyörgy
1257
1232
2%
22
Szováta
2024
2910
-30.4%
23
Nyárádtő
191
250
-25.6%
24
Összesen
8192
100534
-18.5%

illetve polgármesterei követték el. Köztük Antal Árpád, aki a szavazatainak, mintegy 30%-át veszítette el négy év alatt (19.442 voks helyett csak 13.522-t kapott ezúttal), illetve Ráduly Róbert, aki 26%-át vesztette el a szavazóinak (10.404 szavazat helyett csak 7.699-et szerzett ezúttal). Még beszédesebb a nagyon is közepes eredmény, ha elmondjuk, Antal csak a szentgyörgyi szavazói jegyzékekben szereplő választók 24.5%-ának szavazatát nyerte el, míg Ráduly a szeredai választói listán föltűntetetteknek csupán 21.4%-ának voksát szerezte meg. Kommentálni is nehéz, hiszen nyomdafestéket nem tűrő kifejezések tolulnak az ember nyelvére, illetve billentyűzetére, amikor a kampányban a legnyilvánvalóbb nonkombatot mutató, azaz egyáltalán nem kampányoló Ráduly, az alacsony részvételt azzal magyarázza – példátlan cinizmusból, még a habonyista hazudozáson is túltéve – hogy a polgárok, azért maradtak távol a szavazófülkéktől, mert „elégedettek”. Ezt egy olyan megválasztott előljáró mondja, akit az összes megyeszékhely közül a legkevesebben preferáltak (nincs egyetlen megyeszékhely sem, ahol a megválasztott polgármester jó hétésfélezer szavazattal bírna csupán), és aki – ha már elégedettségről beszél – éppen egy éve lett felfüggesztve megelőző polgármesteri mandátumából. Apropó elégedettség, eszerint a mostanig vezető megbízott alpolgármester eredményeivel lehetnek megelégedve a szeredaiak, akinek jó vezetése alapján most bársonyszékbe ül a nem-kampányoló polgármester? Létezik ettől cinikusabb, rombolóbb, a szavazókra magasan tevő politikai attitűd? Persze, költői a kérdés, hiszen a nagyfőnök éppen örömét fejezte ki Ráduly nagyszerű megvalósításának láttán, magyarán ez pártpolitika, vagy legalábbis bevett/ajánlott kommunikációs panel. Hát itt tartunk az év nyarán és rövid uborkaszezont követően, lassan ráfordulunk a parlamenti választásokra, aztán a vízözön?


2016/06/07

Még néhány ilyen győzelem és végképp elvesztünk

Még néhány ilyen győzelem és végképp elvesztünk

Politikus még el nem veszített helyhatósági választásokat, hiszen addig lehet manipulálni az eredmények értékelését, csűrni-csavarni, elhallgatni a rossz eredményt és fölnagyítani a részsikereket, hogy végül a választó beleszédül az egészbe. Még jobban megundorodik – ha lehet még jobban – és ráhagyja a háryjánosokra a dolgot, napirendre tér, legfennebb még egy ruhadarab kerül majd bele a már félig becsomagolt bőröndbe, mellyel előbb-utóbb aztán járműre száll és búcsut int a sok „győztesnek”.
A vasárnapi választások előzetes és még részleteiben ki nem elemzett statisztikáit, és a győzelmi jelentéseket tekintve, ismét minden párt és politikus nyert. Legföntebb a nép, az istenadta nézheti majd meg, hogy jól járt-e el akkor, amikor szavazott, vagy akkor amikor távomaradt az urnáktól[i], amikor egyik vagy másik jelöltre adta voksát, és főként nézheti meg magát, hogy mire megy tettével.
Országos tekintetben az lett nyilvánvalóvá, hogy az elnöki párt, a sebtében összetákolt, de soha egybe nem épített, Johannis képével masírozó konglomerátum, amely ráadásul a korrupció-ellenességet tűzte zászlajára csúnyán elbukott. Elsősorban Bukarestben, ahol a tét is a legnagyobb volt, és aztán mindefele, ahol a szocialisták meggyanúsított, vagy bizonyított korruptjai, vagy saját kiugrott megvádoltjai, símán legyőzték a „hivatalos” pénélét. És ez azért is negatív fejlemény, mert miután a korrupcióellenes vádhatóság ténykedését az elnöki párt vitte bele a leginkább a választási kampányba, míg a többiek nem szálltak bele a DNA megvédésébe – és talán a maga szintjén a rommagyar szövetség lép föl a legkevésbé a korrupció ellen, mára már egyre világosabban kiderült, hogy a reakciósak között is a legreakciósabb és megveszekedettebb védelmezője a megvádolt előljárók jelölésének maga az RMDSz – kudarcával a korrupcióellenes föllépés, amúgy is gyönge alapjait erodálta. A nagybányai, brassói, craiovai, dévai, stb., stb., stb. megvádolt (sőt a bányai esetében tettenért, és az előzetesből kampányoló) most újraválasztott polgármesterei, akárcsak a Sepsiszentgyörgy vagy Csíkszereda hasonlóan meggyanúsított  előljárói, kihívást jelentenek a DNA-nak. Különös és józan ésszel alig fölfogható, hogy előszőr az etnikai politizálás egyedi módon eltúlzott válfajaként, majd minden morális meggondolást mellőzve, az RMDSz (és az MPP hasonló hajlamáról, a kiszivárogtatás mindenkit meggyőzhetett, az EMNP-ről még nem derült ki ilyesmi, de hatalomközelbe sem került) a korrupciós vádak intézményi bizonyításának, és egyáltalán az ilyen jogi eljárásoknak, stb., elsőszámú akadályozójává lett, a legreakciósabb politikai formációvá. Egyetlen párt sem tartotta „örvendetesnek”, hogy meggyanúsítottakat és megvádoltakat jelölt, és jobb híjján rávette szavazóit, hogy rájuk voksoljanak. Egyetlen másik párt sem gratulált sajátmagának, hogy korrupciógyanúba keveredetteket választatott meg és ültetett a helyi közösségek nyakára. Semmi más magyarázat nincs erre csak az, hogy éppen a meggyanúsított/megvádolt elöljárók ejtették foglyul először a szervezet vezetőségét, majd a párton keresztül a manipulált helyi közösségeket, akik megtévelyedettségükben, ki tudja hányadszorra már a morális, sőt gyakorlati szempontból is rossz oldalra sodródtak, nem láttak/nem láthattak alternatívát. Nem mellesleg a szövetség ezzel ellépet a „természetes” szövetségese és a megértett elnöki üzenet mellől, megvádoltjai/meggyanúsítottjai kedvéért átsodródott a másik táborba[ii].
A korrupció-ellenes harc ma vesztésre áll, a helyhatósági választásoknak nem a közérdek hathatósabb képviselete – tisztelet a kivételnek – lesz az üzenete és a következménye, hanem a korruptak és a korrupció legitimálása, és ebben a harcban mindeki vesztes lehet, és végül az úgy ahogy európai útra tért Románia, mi mindannyian, lesz/leszünk a legfőbb kárvallotja/i. Nem kétséges, hogy a pozíciójukban megerősített, újraválasztott korruptak átfogó hadműveletbe kezdenek a DNA ellen, a kérdés az, hogy az elnök és a civil társadalom képes lesz-e állni a sarat és visszavágni, visszaállítani a DNA presztízsét és egyensúlyt teremteni (kérdéses, hogy egyáltalán folytatódnak-e a megkezdett eljáráosk az újraválasztott helyi oligarchák ellen?), egyáltalán. Soha nagyobb szükség nem volt a vox populira, az utca hangjára, mint ebben a helyzetben. Márpedig a meccset az őszi választásokig el kell dönteni, ha sikerül a korruptak parlamenti bebetonozása, a korrupció-ellenesség, az európai ország ígérete is odalesz.
És akkor a rommagyar eredményekről, csak annyit, hogy bár a kép nagyon tarka (ez persze azzal is kapcsolatos, hogy nem volt egységes elképzelés, nem volt összehangolva sem a jelölések és az előkampány, sem az alig létező kampány egésze) egy általánosabb szinten elmondható, hogy olyan kudarcot jelöl, amit – meglehet egész gépezetek dolgoznak  a manipuláló diskurzusok kidolgozásán és eladásán – már nem lehet szőnyeg alá söpörni. A rommagyarság, mint várható volt, elsősorban távolmaradásával üzent a politikusoknak, vádolják is ezért, még jóhiszemű politikusok is. Ez a többé kevésbé elhallgatott számok szintjén azt jelenti, hogy (a már majdnem végleges hivatalos statisztika szerint) a rommagyarság képviselőire, a megyei tanácsosi listákon – és ez a politikai szavazás, ami a leginkább előrejelezheti a parlamenti választások várható eredményeit – mintegy 20%-al kevesebben voksoltak mint 2012-ben. A teljes rommagyar politikai mezőny erodálódott, kiürült és elhiteltelenedett, oly mértékben, hogy szinte boritékolható: egyfelől végképp kizuhanunk a bukaresti nagypolitikából, másfelől az újratervezés, a beígért megújulás – sine ira et studio? – bizonytalan ideig halasztódik, és ezzel az elvándorlásnak semmiféle koherens és bizalmat sugalló ellensúlya nem marad, a kéve megoldva a közösség egyéni döntések alapján megy szanaszét.
A kép persze sokszínű[iii], örvendetes, hogy Szatmárnémetiben Kereskényi győzött, és dícséretes Horváth Anna[iv] és a nagybányai fiatalok teljesítménye is, de ugyanakkor nagyon lehangoló az udvarhelyi helyzet (és általában a Hargita megyei), ahol az oligarcha „láthatatlan keze” felborította a politikai mezőnyt és összezavarta a dolgokat. Nem az a gond, hogy „ellenzéki” polgármester lesz, hanem az, hogy a cirkusz tovább megy, elvtelen és a közjót egyáltalán nem szolgáló harc indul, illetve folytatódik a hatalomért.
Szívesen vitába szállok mindenkivel, aki érvelni tud az mellett, hogy a vasárnapi választások eredményei sikerként értékelhetők a rommagyar közösség szintjén. Én azt látom viszont, hogy elmentek voksolni vagy távolmaradtak az urnáktól, a választópolgárok nagy része semmiféle eufóriát nem él(t) meg az eredményekkel kapcsolatban. A tanácstalanság, a letargia, a változtatás lehetőségébe vetett hit további elvesztése az általános. Paradox módon viszont éppen a vásárhelyi kiábrándultság mögött sejlik föl egy új, hiteles politikus profilja, aki – ez most alig érzékelhető, de a jövőben egyre jobban kirajzolódhat – függetlenként kimozdította a holtpontról a vásárhelyi magyar szavazóközönséget (és talán másokat is), és ez Soós Zoltán volt. Ha nem adja föl, ha nem hagyja magát utóbb bedarálni, ha további értelmiségieket és szakértőket tud bevonni politikai tevékenységébe, egy új vezető kiemelkedésének lehetünk szemtanúi a közeljövőben: ez és ekkora ma a remény.





[i] Nem győzöm hangsúlyozni, az urnáktól való távolmaradás politikai gesztus, üzenet a politikai mezőnynek, még akkor is, ha kétélű fegyver és negatív következményei könnyen visszahullhatnak az elkövetőkre. Azon lamentálni, hogy miért nem mentek a népek szavazni az igazi demokratikus pluralizmus, a véleményszabadság, stb., melletti elkötelezettség hiányosságát jelzi. Bizalmatlanságot föltételez a szavazókkal szemben, azt, hogy a nép nem lenne képes, illetve kompetens, a legfontosabb kérdésben a reprezentáció átruházásában dönteni. Legfontosabb oka a teljes politikai mezőnyből való kiábrándulás, az alternatívák hiányának megtapasztalása, a hiteltelen programok és jelöltek, mert ahogy azt a bumfordi székely mondaná: „hely az van, csak az nincs ahova állni”!
[ii] Egyetlen pártvezér sem tartotta örvendetesnek,még a saját jelöltjeivel kapcsolatban sem, a korrupciós gyanút, senki nem mondta, amit Kelemen Hunor, aki "azt is örvendetesnek találta, hogy újabb mandátumért szállnak versenybe azok az RMDSZ-es polgármesterek, önkormányzati vezetők is, akik ellen eljárást indított a korrupcióellenes ügyészség (DNA)." És azután vissza is tért a dologra, hogy megerősítse álláspontját, mondván: „jó döntés volt az ügyészek által meggyanúsított Antal Árpád és Ráduly Róbert indítása, mert mindketten fölényesen győztek.”
[iii] Éppen a nagyon sokféle eredményre tekintve, mintegy összefoglalásként, készítettem egy toplistát a rommagyar politikusok kampányáról, előszőr a sikereseket, a legjobbakat rangsorolva, majd a leggyengébb teljesítményeket értékelve. Íme: 1. And the winner is.... SOÓS ZOLTÁN! Indoklás: azt hiszem egy új és hiteles politikus született, mutatta meg magát, kis politikai mezőnyünkben. Nem ment bele sem az önsajnáltató "fekete-márciusos" diskurzusba, sem a "borbélylacis-hencegésbe", az etnikai "kártyát" módjával használta, meg tudta szólítani a fiatalokat is, stb., eredménye ezért duplán értékes. Örvendek, hogy ki tudott szabadulni a rossz vásárhelyi paradigmából, és sajnálnám, ha hagyná magát utóbb bedarálni. A következő kampány ma reggel kezdődött és végre van egy hiteles és fejlődőképes vásárhelyi , esetleg ennél is tágabb körben esélyes, politikus. 2. Második helyezett, csupán kicsit lemaradva .... KERESKÉNYI GÁBOR. Jól kampányolt, megőrizte higgadtságát mindvégig, és ami még ennél is fontosabb NYERT, s ezt magyarázni sem kell. Sok sikert neki (is) és csak annyit: nagyon sajnálnám, ha hagyná, hogy bukott (vagy félig bukott - sssst, ők még nem érzékelik) politikusok takarozzanak győzelmével. 3. A dobogó harmadik fokán - ex aequo - két jelölt is van (sőt a nagybányai fiatal csapatot díjaznám a Richárd személyében). HORVÁTH ANNA, kiváló kampányt vitt, ő volt a legláthatóbb arc, egész Kolozsváron, és pragmatikus, nem ment át semmiféle populista diskurzusba (na, néha kicsit - kampány volt), és továbbra is igen hasznos alpolgármester lehet/lesz a kolozsvári magyarság (és nemcsak) javára. KOVÁCS RICHÁRD és tsai, felráztak egy kis maradvány-közösséget és megmutatták, hogy érdemes újítással próbálkozni, van esély-van remény. Hajrá! És a leggyengébben teljesítők: Hátulról harmadik helyre sorolnám a kampányban játszott szerepéért KELEMEN HUNORt, aki képtelen volt összefogni a jelölési folyamatot és a kampányt, egyszerűen nem kontrollálja saját pártját, több, mint "gyengekezűként", karizma nélküliként viselkedett ebben a kampányban (is). Ha tágabb kontextusba helyezem az elnök teljesítményét, első aki 5% alá vitte az RMDSz-t, és - személyes vélemény, de érvelni tudnék mellette - ez biza szomorú kilátásokat föst az őszi esélyek latolgatásakor. Utolsó előtti magán-toplistámon, KOVÁCS PÉTER, aki persze KH szinkronhangjaként is tévedett, de akinek minden kijelentését korrigálnia kellett, vagy elhallgatni. Kampányfőnökként, azt hiszem, semmit nem tett hozzá az egyes jelöltek sikeréhez, és nagyban hozzájárult az általános kudarchoz. S, legutolsó a toplistán RÁDULY ("dezintegrálódott") RÓBERT, aki olyan gyalázatos, arrogáns és ártalmas gesztusokat engedett meg magának, ami példátlan az elmúlt 26 év rommagyar politizálásában. Előszőr dezintegrálta szervezetét, hagyta, hogy Borbolynak aláírásokat gyűjtsenek, aztán mégis a színeiben jelöltette magát, majd nem kampányolt (hacsak nem egy ismeretlen "Katolikus Férfiegylet" nevében nem), sem programot nem hirdetett. Amikor szeredaiságomról kérdeznek, vagy szóba kerül a dolog még hosszú-hosszú ideig mélyen lesütött tekintettel fogok nyilatkozni a dologról.
[iv] És ismétcsak szögezzük le, az önmagukat ünneplő politikusok manipulációival szemben, hogy az összes székelyföldi polgármester-jelölt, de Kereskényi Gábor és Horváth Anna is kevesebb szavazatot szerzett, mint a négy évvel ezelőtti jelöltek. Más kérdés, hogy az általános apátia közepette, no meg a helyi román politikai mezőny és nyomán a szavazatok szétszóródása okán Szatmáron győzni lehetett. Ott ahol meg nem volt kihívó, illetve a helyi közösség egy-egy kiskirály foglyaként, nem látott alternatívát, jött a borítékolható „győzelem”. Két kis közösségben, a nagybányaiban és a temesváriban sikerült jobban a mozgosítás (ha jól látom az előzetes eredményekből), és kaptak  a jelöltek kevéssel több szavazatot, mint négy évvel ezelőtt.