Hosszú forró nyár
Levélsárgulásig kiderülhet:
Románia enged a geopolitikai nyomásnak, és a szimbolikus Kelet történelmileg
körbeforgó dívatjának, az illiberális demokrácia kisértésének, vagy megmarad a
régió potenciális kivételének, a politikai nyugat útján. A felsorolásban a
rommagyar politikai establishment a
geopolitikai nyomás része, abban az értelemben, hogy besorolt a
magyarországi – sok tekintetben, és az EU vonatkozásában – úttörő, „keletre”, az
illiberális világba való önkéntes menetelés mögé, az orbánizmus zászlóvívője
országunkban. Szögezzük le azt is, hogy a Putyin-Erdogan-féle zsarnokság
keletisége legalább hitelesen az: cárista-szovjet és szultanista történelmi
hagyományon épül. Az Orbán-Kaczyinski-féle még tökéletlen diktatúra: a
politikai gyilkosságok, az erőszakos államosítás, az ellenzák tömeges
bebörtönzése, és a független sajtó teljes beszántása – minden bizonnyal csupán
az EU tagságnak köszönhető óvatosságból és pénzéhségből kifolyólag – egyelőre még
nem valóság Magyarországon, illetve Lengyelországban, viszont a dolog
logikájából következően, ez a „fényes jövő” e két ország számára. Romániábn
éppen úgy a nacionál-populizmus sajátította ki a politikát, mint az említett
országokban, csak valamivel szemérmesebb, a politikai nyugatnak anyagi
értelemben is kiszolgáltatottabb változatban. Ami nem valamiféle
fölvilágosultságon épül, hanem egyfelől az oroszellenességen, amit
Moldova helyzete újra és újra napirenden tart és megerősít. Ezért a román
illiberalizmus a lengyelhez áll majd közelebb, ha kiépül. És nem Orbán
putyini-erdogani modelljét helyezi a középpontba, amikor az elképzelt politikai
nyugat ellen indul nemtelen és elvtelen harcba, hanem nyilvánvalóan (lásd. a
Kolíció a Családért ötleteinek támogatása) a román ortodox fundamentalizmusban
keres és talál erős hátteret (paradoxon, hogy a hivatalos román történelmi
ideológia, illetve mitológia egyfelől a dák-római eredetet hirdeti, másfelől az
ortodox fundamentalizmus politikai platformján áll. De az ellentmondás
föloldását bátran bízhatjuk a BBTE rektorára és akadémikus társaira, akik a
szekus vonalat és a primitív sovinizmust hozzákeverve a képlethez, szép bár
egyáltalán nem eredeti, eredményekkel kecsegtetnek). Másfelől a román
illiberalizmus gyors és zökkenőmentes bevezetését – minden politikai szándék,
hatalom- és pénzsovárság ellenére, mely kellékek bőven jelen vannak a magát
baloldalon pozicionáló elévült és szétesőben levő PSD háza táján – az itteni
rendszer magasabb korrupciós-faktora, a balkáni-teleormani
következetlenség akadályozza. Romániában a korrupció rendszere és
váltógazdasága maga is korrupt, minden esetre több polúsú, ezért következetlen,
állhatatlan és árulásra hajlamos politikai szereplőkkel, láthatatlan és dőzsölt
háttéremberekkel: mindenestől. Míg Orbán (és Kaczynszki, vagy az eredeti
cárizmus-szovjet (világ)hatalmat visszaállítani akaró Putyin, stb.) elképzelése
(lásd. még NER) vizionárius politika, kár hogy éppen egy disztrópia, azaz negatív
utópia lebeg a szemeik előtt, addig Dragnea (and Co) kispályás, amolyan
teleormani betyárlegény: következetlen és tudatlan, a megyei kiskirályok
szintjén megrekedt piti harácsoló, és korrupt kontár (olyan a politikai
palettán, mint Mészáros Lőrinc a bankárok között). Látszólagos magabiztosságát,
vagy (ál)bátorságát csupán sarokba szorítottsága adja (lásd. tropizmus, az
etológiában). Támad, mert védekeznie már képtelenség, ezen a térfélen szemmel
láthatóan eszköztelen. Kormányt válthat havonta, de saját és társai
büntető-pereit nem képes politikai nyomással leállítani, viszont gátlástalan és
gerinctelen (csak egy példa, egy hét alatt módosult az új kormány-program,
aminek a be nem tartása miatt menesztették az előző kormányt, mégpedig
öncenzúrával, Guiness-bookba illő, sajátmaguk ellen benyújtott és megszavazott
parlamenti bizalmatlansági indítvánnyal), mindent be fog áldozni, hogy
megszabaduljon. Harmadrészt, hiteles elemzők szerint, az alkotmány
következetlenségéből a román politikai-hatalmi rendszer duális, abban az
értelmeben, hogy nem tisztázza, az elnök és a miniszterelnök közötti hatalmi
viszonyokat, azaz félprezidenciális köztársaságról van szó, amelyben az
elnök szerepe gyakran a végrehajtó hatalom részeként, sőt fejeként van kijelölve
(lásd a CSAT, mint hibrid legfelsőbb döntéshozó testület, melyet az elnök
kontrollál, vagy a kinevezések-visszahívások ellentmondásos, vagy legalábbis
értelmezhető szabályozási rendszere, stb.). Nem mellékesen a külügy terén az
elnök szinte egyedül dönt és képvisel a leglényegesebb kérdésekben is, ezért
közvetett befolyása is nagy a belpolitikára, olyan mezőnyben mozog (ezt a
lehetőséget Johannis
jó ütemérzékkel használja az utóbbi időben, akár az USA-ba tett
látogatásra, akár a Merkellel való találkozóra, vagy Macron ideinvitálására
gondolunk, stb.), mely viszonylag független a kormány szándékától (és főként
Dragnea and Co) és számára elérhetetlen (miközben az elnök nemzetközi
visszhangra találó, lényeges külpolitikai offenzívát vezet, a külügy ténykedéséről
alig hallunk: Melescanu kullog az események mögött. Miközben Johannist állami ceremónia
közepette, hosszú kerti sajtájjal fogadja Trump, még retinánkon és a mémekben
Dragnea nevetséges kísérlete, hogy egy kvázi nyilvános imareggelin /National Prayer Breakfast/ az
amerikai elnök közelébe férkőzhessen, stb.) szintereken zajlik.
A harctér, amin ma a mainstram
politikai játszmák folynak, a DNA versus a korrupt és demagóg politikai osztály
túlnyomó többsége által kijelőlt aréna. És mivel a korrupció pártfüggetlen,
ezért sikerül Dragnea and Co-nak igen könnyen árulókat, vagy legalábbis
vonakodókat találni az amúgy is halovány ellenzék táborában, az államelnökkel
és Kövesivel szemben. Másik oldalon pedig az elnök a civil társadalommal (magas
amerikai zsidó kitüntetést kapott a februári megmozdulásokon való részvételéért.
És az is világos, hogy Dragnea and Co inkonzisztens sorosozása mögött is a
civil-társadalom elleni támadás a fő motívum, mely utcára megy és kormányokat
zavar el, és akivel szemben a teleormani összekacsintós zsivány-mosoly hatástalan
eszköz, stb.) és az (i)gazságszolgáltatással, nevezetesen a DNA-val karöltve a
liberális demokrácia és nyugati orientáció bajnoka, vagy legalábbis, ebben a
szerepleosztásban játszanak a küzdő felek.
Az idő, mondhatnám, a valóság,
túllépett a szekusfakciók háttérharcának megrögzött képzetén, a tét és a
szereplők rivaldafényben vannak. Van egyfelől a román illiberalizmus fő-fő
promotorja Dragnea, másfelől a liberális demokrácia, különösen a (i)gazságszolgáltatás,
de a deliberatív, a civil társadalom fele nyitott politizálás legbefolyásosabb
képviselője (függetlenül egyéb, akár számunkra kisebbségek számára kedvezőtlen,
politikai magatartásától is) Klaus Johannis. A DNA és a legfőbb ügyész székei látszanak fontosnak,
de a mérközés tétje a már említett politikai orientáció bevezetése, az
ügyészek-bírák pedig csak középen rekedtek – nem függetlenül saját korrupt
ténykedéseiktől. Az (i)gazságszolgáltatás alárendelése (beleértve az
Alkotmánybíróságot is), a kormány mögötti erőknek való kiszolgálása (az
illiberális állam egyik legfontosabb ismérve), a korrupt politikusok
fölmentése, legalábbis ügyeik elódázása, illetve a liberális demokrácia mégoly
gyatrán működö elemeinek a megőrzése a valódi tét.
Mire a falevelek lehullanak
sarkalatos és hosszú távra kiható politikai döntéseken leszünk túl, szeretjük
vagy fenntartásokkal vagyunk iránta, számunkra a „jó oldal” az államelnök és a
nyugati orientáció, a másik út már többszőr megjárt zsákutca, melyben
visszafordulni sincs hely. (Nyugat)Európa, az ellenpropaganda ellenére egyre
világosabban és határozottabban – Macronnal és Merkellel, az elhibázott Brexit
és Trump botor magatartása, ebben még segít is – a még erősebb integráció útjára lép. Mi meg
választhatunk, hogy keleti irányt veszünk, vagy (igaz másodhegedűsként) tovahaladunk a politikai nyugattal,
megpróbálunk, minden kihívás, nehézség és frusztráció ellenére fölzárkózni.
Románia még választhat, Magyarország már döntött (persze, azért a remény hal meg utoljára), és itt vagyunk mi
köztes-magyarok: fölismerjük-e távlatos érdekeink vagy maradunk a rossz
oldalon, ez itt és most a kérdés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése